Így nőttünk fel mi, akik 1990 előtt születtünk:
Csak átmentünk, becsöngettünk, és elhívtuk őklet játszani, focizni, pingpongozni, vagy csak az utcán bohóckodni… Csak lementünk, nem kellett, hogy szüleink kocsival vigyenek és hozzanak… Mégis itt vagyunk.
Sokszor faágakkal, botokkal kardoztunk, labdát dobtunk egymáshoz, de túléltük. A karcolások begyógyultak, egymás szemét pedig nem ütöttük ki.
Csak az csatlakozhatott egy játékhoz, aki valóban értett hozzá. Ha valaki nem tudott rendesen rúgni a labdába, akkor nem került be a focicsapatba. Az illető ilyenkor vagy kívülről nézte a játékot, vagy inkább máshol próbált szerencsét más játszótársakkal és játékokkal. Ez nem volt kegyetlenség, hanem egyszerű szabály: mindenki ott volt, ahol a legjobban érezhette magát.
Ajánló: Pénzhoroszkóp: Ez az 5 csillagjegy igazi pénzesőre számíthat 2025-ben!
Mi még megéltük a pillanatokat
A SZERELMET nem a tévében néztük, csak megéltük. Szívünk majd kiugrott a helyéből az első csók után, és éreztük, hogy ez valami gyönyörű dolog, nem kellett senkinek előre elmagyaráznia!
Ha a tanár a sarokba állított, vagy adott egy körmöst, nem hívtunk rá rendőrt, nem lőttük le, de még a szüleinknek se mondtuk el. Megtanultuk az alapvető emberi értékeket, értettük és éreztük, mit jelent a KÖTELESSÉG, a BŰNTUDAT, a JÓÉRZÉS, a FELELŐSSÉG.
Bizony, hősök voltunk, amit a mai fiatalok már nehezen érthetnek csak meg – ha egyáltalán akarják!
Ez is érdekelhet: A szakértő elárulta, hogy miért tilos a reggeli kávéhoz tejet inni
