Ezekre a székekre fordítva is ülhettek, arccal a háttámlának széjjel tett lábakkal. Ezeket a biliket idővel továbbfejlesztették és beépitették a komódok fiókjaiba. Használat után kivették őket onnan és kiürítették a tartalmukat, sok esetben egyenesen ki az utcára. Csatornarendszert a vécéknek csak a XX. században kezdtek el építeni, ezért amíg ezt fel nem fedezték, undorító mocsok és bűz volt az utcákon. A hölgyek sok esetben nagytalpú cipőben jártak és kicsit felemelték a szoknyájukat amikor az utcán jártak, hogy az ürülék és vizelet ne szennyezze be a lábukat és ruháikat.
A kastélyokban idővel vécé fülkék jelentek meg, amik a falból kiálló kisebb dobozok voltak és az ürülék egy csövön keresztül bekerült egyenesen a tengerbe vagy az árokokba, egyes esetekben hordókba és speciális személyzet gondoskodott annak a takaritásáról és ürítéséről. Sokkoló tény, hogy ezek a vécéfülkék gardróbként is szolgáltak, mert az erős szagok miatt a molyok nem rágták meg a ruhákat.
A cikk folytatásáért, a reklám alatt kattints a tovább gombra!
